András és Timi már írtak blogjukban ( http://www.kajak-kite-buvarkodas-kenyaban.hu/ ) a hajó átvételének és utazásunk kalandos történetéről, most olvassátok, hogy hogyan történt az én szemszögemből.
Elkészült az új hajó, amit saját „lábon” akartunk elhozni, ezért korán reggel indultunk Mombassaba. Útközben megálltunk több helyen, vásároltunk dolgokat, amire szükség volt a szigeten. Egyik megállónknál Timi belerúgott egy vasasztal lábába és a kis lábujja 90 fokban elállt. Mivel érintésre nem jelzett fájdalmat visszaraktam neki a helyére és folytattuk utunkat.(szegénynek később beduzzadt és el is színeződött)
Megérkeztünk a hajó átadásának helyére, ahol várt minket Billy és az új kapitány, akinek volt jogsija speed boot-ra. A hajó meseszép volt rengeteg hellyel és bivaly erős motorral! Volt nálunk
Billy elköszönt tőlünk és 14 óra 22 perckor kalandos utunk kezdetét vette!
Az elején, csendes vízen siklottunk, élveztük a motor erejét és repültünk a nyílt víz felé. A csatornából kiérkezve kezdtek egyre nagyobb hullámok érkezni, amik miatt visszavett kapitányunk a tempóból és irányt tartva haladtunk tovább. A hullámok pedig egyre nagyobbak és nagyobbak lettek! Amikor a hajó elemelkedik a víz felszínéről és hatalmas puffanással nekivágódik a következő hullámnak, az betyár hangos! Talán ahhoz tudnám hasonlítani ezt a hangot, mint amikor az autó alváza leér, vagy a kipufogó vagy a küszöb odacsapódik a betonszegélynek. Mindez kb1,5-2 méteres hullámok között történt vagy tán még nagyobbak is voltak. Kapitányunk rezzenéstelen arccal lavírozott a hullámok között és magabiztosan kezelte a hajót. Kérdeztem Andrást, hogy ugye nem törik ketté a hajó, amire azt mondta, hogy biztosan nem, mert nagyon erős és ennél sokkal nagyobb ütéseket is kibír. Rendben, ő tapasztaltabb nálam. A hullámok többször is átcsaptak a hajón, ami miatt elérkezett a pillanat, hogy a kapitány kérte, hogy kezdjük el a vizet kimerni a hajóból. Ez úgy történt, hogy egy szivaccsal felitattam a vitet, belecsavartam egy vödörbe, majd a vödröt kiürítettem. Lassú meló volt, de szükséges. Mikor majdnem „száraz” lett a hajó, jött egy újabb hatalmas hullám, ami keresztbe vert minket és kezdődött elölről a szivacsozás. Fejem beverten ide-oda, hullámok telibe kaptak minket. Nem tudom meddig csináltam, de kezdtem nagyon ideges lenni! András látta rajtam és felváltott, (köszönöm Neki!).
Tudtuk, hogy 18:30 körül lemegy a nap, ezért a terv az volt, hogy ha napnyugtáig nem tudunk haza érni, akkor megalszunk Dianin. Kapitányunk megnyugtatott minket, hogy simán hazaérünk. Hittünk neki! Hullámok csendesedtek, mi gyorsultunk, kapitányunk minden kérdésünkre határozott és kimerítő válaszokat adott. Minden rendben, gondoltuk, jó kezekben vagyunk. A hullámok ismét erősödtek és kezdett lemenni a nap ezért kérdeztük kapitányunkat, hogy hogyan is állunk, megszállunk vagy hazaérünk. Azt mondta, hogy már csak 1 óra és otthon leszünk továbbá, hogy az éppen akkor használt harmadik tank üzemanyag végén érkezünk. Azt is mondta, hogy rengetegszer ment már erre sötétben, ismeri, mint a tenyerét. Rendben, akkor minden OK, haladtunk tovább. 40-45 perc elteltével András ismét megkérdezte, hogy mi a helyzet, mert már erősen sötétedett. Kapitányunk közölte, hogy 45 perc múlva érkezünk! 45 perc? 45 perce mondta, hogy 1 óra! Elmondta, hogy melyik fény micsoda és mit fogunk látni és onnan már gyors lesz. Hurrá!
Lement a nap! Egyre gyakrabban kérdezte András, hogy mennyi van még és kb. mikor érkezünk. Össze-vissza válaszok jöttek és mindez rezzenéstelen arccal a lehető legnagyobb nyugalommal, miközben óriási hullámok között haladtunk a korom sötétben! Aktívan nem tudtunk közreműködni a hajó irányításában, ezért csak András kérdéseire kapott válaszokból tudtunk arra következtetni, hogy kapitányunk azt sem tudja, merre járunk!!! Bár ő határozottan állított mindent, de vélhetően nem azonosak az időről alkotott képeink, mivel ha azt mondja, hogy 50 perc múlva érkezünk akkor 40 perc elteltével, hogy lehet még 45 perc az érkezésig? És ha 25 perc van még hátra akkor 20 perc múlva nem lehet még 45 perc!
21 órától hívogattuk Billyt, aki beszélt kapitányunkkal és velünk is. Próbáltak minket nyugtatni, hogy minden rendben, de mi tudtuk, hogy nincs minden rendben.
Bevettük Timivel a tengeri betegség elleni gyógyszert, ezért legalább azzal nem volt gondom, de Timiből láthatólag sokat kivett a kiugrott lábujj fájdalom, valamint az éhség és a fáradtság, de főként a bizonytalanság az érkezésünket illetően, és kezdte magát igen rosszul érezni.
Rólam pedig kiderült, hogy képes vagyok annyira kikapcsolni, hogy a legnagyobb hullámzások közepette is 30 percek kiestek. Nem tudom mi történt, csak nyugalom és béke volt rajtam, mintha meditáltam volna, amit időnként egy adag víz az arcba félbeszakít, majd folytatódott tovább. Andrásról is új dolgokat tudtam meg. Tudtam, hogy ő is ideges volt, de tartotta bennünk a lelket az állhatatosságával, próbált megoldásokat keresni és persze hihetetlen gyengédséggel Timit megnyugtatni. Nem láttam még így őket!
Sötét volt, távolodtak a fények, erős volt a hullámzás és vészesen fogyott az üzemanyag. Újabb kitérő és érthetetlen időpont megadások után, egyre gyakrabban hívtuk Billyt, tőle várva megoldást! 22 óra után Billy elindított felénk egy dingit, ami üzemanyagot hozott nekünk. András telefonján volt GPS, amihez szükséges volt internet, de az meg ugye a nyílt vízen nem nagyon van.
Elérkezett a pillanat, amikor András megálljt parancsolt és közölte a kapitánnyal, hogy irány a parti fények egyike, amit még láttunk. Közben próbált net kapcsolatot létesíteni, ami sikerült és feléledt a GPS. Elképesztő szerencsénk volt, pont, a mi szigetünk mellett haladtunk el kb.12 km-re, kicsit túlmenve a nyílt vízen. Rendesen bent voltunk. Közben a dingivel is telefonos kapcsolatban voltunk és sikerült találkoznunk velük. Annyi üzemanyagunk maradt, hogy alapjáraton éppen be tudtunk csorogni a csatornánkba.
23 óra 15 perckor ázottan, fáradtan, éhesen és elgyötörve megérkeztünk a mi kis bázisunkra.
Andrással megittunk pár vodka narancsot és egy kis tequilat, ettem pár tányér ennivalót és elájultam a szobámban.
Óriási kaland volt és persze nagyon tanulságos!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.