Megkaptuk a hírt, hogy a hozzánk érkező pécsi csapat leszállt a reptéren és hamarosan megérkeznek bázisunkra. Izgultam, hiszen csak annyit tudtam róluk, hogy együtt szoktak merülni mindenfelé, tehát összeszokott team. Ugyanakkor szerencsésnek is éreztem magam, mert magyarok, tehát nyelvi nehézségeim nem lesznek. A bárt már korábban birtokba vettem, teljesen feltöltve várta a szomjas búvárok érkezését.

Újabb infó érkezett, a csapat a kikötőben van. Gyomrom remegett miközben láttam közeledni a hajót, amin egy csomó vidám fehér ember utazott. Kiszálltak és látszott rajtuk, hogy vidámak, nyaralni és pihenni jöttek a szigetre, maguk mögött hagyva gondokat, problémákat. Welcome drink és egyéb folyadék bevitel, majd köszöntés után megmutattuk nekik a bázist, a szállásokat, utána további iszogatás következett. Vacsora után pedig rendkívül jó hangulatú beszélgetések kerekedtek.

Ők a 10 merüléses csomagot választották, ami után mentek szafarizni. A merülő helyek nekem is teljesen újak voltak, csak térképen láttam a célpontokat.

Másnaptól minden reggel indultunk és napi két merülést tudtunk magunk mögött. Beültünk a hajóba kihajóztunk a nyílt vízre. Billy bemutatta a merülő helyeket, érdekességeket, kiemelte a veszélyeket, és mert volt nemzeti park területén történő merülés is, a környezet védelmét. Billy vezetett minket, hiszen úgy ismerte a merülő helyeket, mint a tenyerét. Elöl Billy, közöttünk a párok végül én zártam a sort húzva magam mögött a búvárbóját.

Hihetetlen gazdag élővilág fogadott minket! Halrajok, murénák, teknősök, tűzhalak, bohóchalak, delfinek, szivacsok és páratlan korall kertek.

A magyar csapat vezetője Józsi, egy ezer merülést már maga mögött tudó oktató, akin látszott, hogy igen nagy tapasztalattal bír. Billy haladt elöl, mögötte a két fiú, Tibor és Tamás utána Józsi a két friss OWD-s leányzóval, Orsival és Médivel merült párban és vigyázott rájuk, mögöttük a két fotós, Tünde és Gyuri következett végén pedig Józsi felesége, Éva velem párban.

Első, második nap még minden rendben volt, bár a nagy hullámzásban kicsit émelyegtem, majd eljött a harmadik nap. Ki legyen rosszul és hányjon ki a hajóból, ha nem az egyik merülés vezető? Bizony a két merülés között és a második merülés után rendesen megetettem a halakat! Tanulva az esetből, másnap vettem be gyógyszert, ami szerencsére hatott és ismét minden rendben működött.

Egyik merüléskor olyan történt velünk, ami sokaknak csak álom marad! Egy hatalmas 30-40 delfinből álló csapat merült velünk. Csak rövid ideig, de merülő társam elérzékenyült a víz alatt. Hallottuk a delfinek „énekét”, majd hirtelen oldalba kaptak minket és néhány példány egyenesen felénk úszott, és pár méterre tőlünk hirtelen irányt váltottak és kikerültek minket. Hihetetlen élmény volt! (kár, hogy kicsi feleségem nem volt velünk!)

Délutánonként további programok is voltak. Elmentek a szomszéd faluba, ahol nagy szeretettel fogadták őket, megnéztük a szigeten a Korall Gardent, máskor meg Shimoniban a rabszolga barlangot. Minden érdekes volt és sok újat tudtunk meg a helyiek életéből, történelméből.

Igaz a mondás miszerint jó társaságban gyorsan repül az idő! Hamar eltelt az egy hét, amit itt töltöttek! Utolsó estéjükre hívtunk egy helyi zenekart, akik egyszerű eszközeikkel varázslatos hangulatot teremtettek. Énekeltek, táncoltunk a helyiekkel, rengeteget beszélgettünk és remekül éreztük magunkat! Másnap reggel elköszöntünk, ők mentek tovább szafarizni, majd reptér és haza Magyarországra.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.