Bővítvén szolgáltatásainkat megérkeztek új kajakjaink, kétszemélyesből kettő, egyszemélyesből három.

Ki akartuk próbálni mielőtt elindulunk egy sziget körüli túrára, de tudtuk, hogy fokozatosan kell ezt tenni, mert ugye nem szabad egyből fejest ugrani a mély vízbe. Annak rendje és módja szerint el is indultunk a tesztkörre, ami először kb. 2,5 km-es táv volt. Itt hamar kiderült, hogy András, aki valaha kajakos és túravezető is volt, semmit sem felejtett, ellenben én, aki valaha kenuztam rohadtul idegenül mozogtam. András húzott egyet, kettőt és haladt egyenesen, én húzok egyet, kettőt és cikk-cakk! András hol a hajó elejének bal, hol a jobb oldalán volt látható. Nem baj, gondoltam, gyakorlással lesz ez jobb is. Kellemesen átmozgattuk izmainkat, jól éreztük magunkat.

Következő körünk kb. 5 km-es volt itt már lényegesen jobban éreztem a kajakot csak a hullámok hol kifordítottak, hol megfordítottak. Ez sem tántorított el céljainktól és az apró sikereken felbuzdulva emeltük a tétet 8 km-re. Elkezdtünk evezni, figyeltem Andrást és a hullámokat, ezért kezdett „kisimulni” a cikk-cakkom.

Elérkezett az a bizonyos nap, amikor egy nagyobb körbe kezdtünk bele és éreztük, hogy ebből, akár már egy teljes szigetkör is lehet. Az ilyen „apró” túrák előtt is elengedhetetlen egy bizonyos fokú szervezés, ami a vízállást, a napvédelmet és a vízfogyasztást is magába kell, hogy foglalja. Nos, ez nálunk annyiban kimerült, hogy póló, sapka és ivóvíz volt nálunk és persze ügyeltünk rá, hogy magas vízállásnál induljunk. Utunkat először a legnehezebb szakasz felé kezdtük, ahol a hullámok és az áramlás ellenünk dolgozott, de láttuk a sziget sarkát, ahol bekanyarodunk és onnan már minden nekünk dolgozik. Igen ám, de az a sarok nem az a sarok volt, hanem csak egy kis kanyar, így folytatódtak a nehézségek. A várva várt sarok játékos hullámokkal várt minket, ahol András felült kajakjával egy hullámra és a hullám vitte hosszú-hosszú ideig. Megpróbáltam én is, de persze engem nem vitt olyan sokáig.

Átértünk a sziget hátsó védett részére és itt derült ki, hogy nem számoltunk a sziget mögötti alacsony vízállással, ami miatt sokkal távolabb kellett haladnunk a parttól és így lényegesen nagyobb kört írtunk le. Volt, hogy azt gondoltuk, elég távol vagyunk a parttól, de a lapátunk leért és ez jelezte, hogy bizony további távolodásra van szükség. Láttunk apró szigeteket, amikről azt gondoltuk, hogy az már a mi szigetünk vége vagy sarka, de egyik sem volt az. Hosszú és nehéz volt ez a szakasz, de szerencsére András mindig bevárt és így nem veszítettem el a lelkesedésem. Timi a sziget utolsó sarkánál csatlakozott hozzánk és az utolsó szakaszt hármasban folytattuk. Andráson fáradságnak még a jelei sem látszottak, csak a melegtől izzadt, míg én eléggé elfáradtam, kezemet nem nagyon éreztem. Érkezésünkre a víz persze visszahúzódott és egy kb. 500 m-es kajakcipelés is következett.

A körünk így 4 órás és kb. 17 km-es lett. Ronggyá égett a lábunk és nagyon elfáradtam.

Másnapra jobb kezemen a kis és gyűrűs ujjam nem mozgott, amiért elég ideges lettem, de pár nap pihenés után, ujjaim ismét el kezdtek mozogni. A leégésről annyit, hogy pecsenye vörösek voltunk, bőrünk hólyagos, és ha egy légy szállt a lábunkra vagy a szél megfújta a szőrünket azonnal megugrottunk.

Következő körünk lényegesen körültekintőbben szerveztük meg, aminek köszönhetően 3 óra alatt teljesítettük és a kedvező vízállás miatt kb. 14 km-es lett a kört. Magas vízállásnál indultunk és érkeztünk, valamint nem égtünk ronggyá a sok naptejnek köszönhetően.

INDULÁS

ÉRKEZÉS

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.